E-mail címünk: info@4x4shop.hu | Telefonszámunk: (+36) 209 536-911
Bejelentkezés
Galéria képek
Ha ezt a szöveget olvassa, akkor valószínűleg az Ön böngészőjében le van tiltva a Javascript, így a tartalom nem tud betöldődni. Kérjük engedélyezze ezt a szolgáltatást.
Friss hírek, akciók

2014. 01. 31.: Tisztelt Látogató, Megrendelő!!

A rendelése leadása előtt kérem, hogy az info@4x4shop.hu e-mail címen az aktuális árakról érdeklődjön.

Köszönettel

4x4shop


Látogatóink száma:
3473
Fórum
Témák | Hozzászólás

Fórum >> Dakar 2012

dfdsdfd2017.05.15 18:22:37
http://www.mumbaicleaners.com/carpet-cleaning-services-mumbai.html expert carpet cleaners in mumbai http://www.mumbaicleaners.com/sofa-cleaning-services-mumbai.html expert sofa cleaners in mumbai http://www.mumbaicleaners.com/chair-cleaning-services-mumbai.html expert chair cleaners in mumbai http://www.photographersinmumbai.co.in/wedding-photographer-mumbai.php candid photography mumbai http://www.photographersinmumbai.co.in/wedding-photographer-mumbai.php ecommerce photography mumbai http://www.photographersinmumbai.co.in/fashion-photographer-mumbai.php portrait photographers http://www.photographersinmumbai.co.in/commercial-photographer-mumbai.php professional photographer in india http://www.photographersinmumbai.co.in/ famous photographers in mumbai http://www.saloninmumbai.com/ home salon service http://www.brainlyservices.co.in/ digital marketing services in mumbai http://www.brainlyservices.co.in/seo-services-company-mumbai.html seo services in navi Mumbai http://www.brainlyservices.co.in/social-media-marketing-companies-mumbai.html social media marketing Mumbai http://www.brainlyservices.co.in/website-designers-mumbai.html web design agency mumbai

pego2012.01.16 19:11:22
Szalay: Reális ez az eredmény

A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs hatodszor indult együtt a Dakar-ralin, s hatodszor ért célba – ami nagy sorozat, ha azt vesszük, milyen nehéz verseny ez, s hogy a mezõnynek megint kevesebb mint a fele tudta teljesíteni a majd’ 9000 kilométeres versenytávot. Kiegészítésként: Szalaynak ez volt a 11. Dakarja, és hét alkalommal ért célba, ami magyar viszonylatban rekordnak számít.



Az Opel Dakar Team párosa eredetileg a legjobb tízbe kerülést tûzte ki célul a 2012-es sivatagi show-n, ám annak fényében, mennyi technikai problémája volt (a hõség miatt a motor kétszer megállt, egyszer pedig eltört a féltengely), s hogy voltak napok, amikor a mezõny hátsó felébõl kezdhette meg a felzárkózást, Szalay és Bunkoczi is reálisnak ítélte meg az elért 21. helyet.
De lássuk, hogyan értékelték a versenyzõk az elmúlt 15 nap történéseit!

Szalay Balázs: „Az a baj, hogy a technikai gondok nem csak egy-egy napra vetettek vissza minket, rányomták a bélyegüket azokra a szakaszokra is, amikor minden rendben ment, ugyanis hiába nincs gondod, ha a porban negyven autót kell megelõznöd. Volt olyan, hogy kilencvenhét kilométert mentünk egy kamion után, majd amikor végre meg tudtuk elõzni, két perc alatt magunk mögött hagytuk úgy, hogy nem is láttuk a visszapillantóban. Máskor hiába elõzgettünk, legalább százszor kellett állóra fékezni az autót az elõttünk haladó lassú jármûvek miatt. Az ember, így a végén hajlamos arra, hogy számolgasson: ha nincs az a gond a benzinpumpával és nem melegszik az üzemanyag, akkor az egész Dakar másképp alakul. Akkor nem hátul rajtolunk, akkor talán a féltengely nem a cél elõtt tizennyolc kilométerrel törik el, hanem kibírja a célig. Az autóversenyzõk hajlamosak efféle számolgatásokra, pedig sok értelmük nincs. Huszonegyedik helyen végeztünk, s azok után, amiken végigmentünk, ez reális eredmény – örülünk neki, és köszönjük a csapatnak, amely minden nap mindent megtett annak érdekében, hogy a lehetõ legjobb technikai háttérrel vágjunk neki a szakasznak.”

Bunkoczi László: „Meglátszott, hogy kihagytunk három évet, méghozzá azon, hogy milyen gyorsasággal hoztuk meg a döntéseinket. A világ élvonala itt volt a legutóbbi két Dakaron, mi viszont nem, és azt kell mondanom, elképesztõ tempóban fejlõdnek az ellenfelek és nagyon magas szinten vannak a helyi versenyzõk is. Én óvatos duhaj vagyok, eredetileg azt szerettem volna, ha egyessel kezdõdik a helyezésünk, ami kis híján össze is jött, de a körülmények ismeretében az eredményünk rendben van. Amúgy a technikai hibák is részben arra vezethetõk vissza, hogy nem indultunk az elmúlt két évben, mert ötvenfokos hõség és sivatag otthon nem modellezhetõ le. Ezért is van, hogy Robby Gordon csak átjött hozzánk, ránézett az autóra és megmondta mi a baj, hogy nagyon meleg van, ezért ezt vegyétek ki innen, és tegyétek át oda. Attól kezdve minden mûködött. Szóval a történtek fényében én is azt mondom, rendben van ez az eredmény.

pego2012.01.15 21:16:26
A vége se volt könnyû - 21. a Szalay, Bunkoczi kettõs
A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs az utolsó szakaszon érte el a legjobb részeredményét az idei Dakar-ralin – a 15. helyen végzett. A rendezõk erre a napra elvileg már nem adtak nehéz feladatot a versenyzõknek – mindössze 29 kilométeres volt a szakasz –, ám végül mégiscsak ástak néhányan.

„Még ez az utolsó szakasz sem volt könnyû – törölt ki egy ujjnyi port a szemébõl Szalay Balázs, de közben persze mosolygott, mint a legtöbben a szakasz céljában. Aki eddig eljutott, az mind elégedett és boldog lehet, hiszen ez a világ leghosszabb és legnehezebb terepraliviadala. – Nekünk semmi gondunk sem volt, persze, poroltak elõttünk, de ez normális ezen a Dakaron. Bevallom, kicsit féltem az utolsó szakasztól, mert olyan egyszerûnek tûnt a leírás alapján…”



„Persze, mert nem írták bele a mély homokos részeket, amelyekbe így váratlanul érkezett meg az ember” – fûzte tovább a szót Bunkoczi.
A végére tehát még kitettek magukért a szervezõk, sõt, a mezõny egyöntetû véleménye szerint a dél-amerikai Dakarok közül ez a mostani volt a legnehezebb – méghozzá az utolsó három, perui szakasz okán. Afrikában ugyanis, amikor már csak három nap van hátra a versenybõl, az ember szinte biztosra veheti, hogy célba ér. Itt mind a három nap kockázatos és nehéz volt.

„A Dakaron mindig remek érzés beérni a célba, hiszen ez azt jelenti, hogy sikerült legyõznünk a sivatagot, jelen esetben a világ legszárazabb sivatagát, az Atacamát, meg azt is jelenti, hogy a csapat jól dolgozott és hogy együtt leküzdöttük az akadályokat. Ahhoz képest, hogy a verseny elsõ hetében alig volt olyan napunk, amikor ne lett volna technikai gondunk, a huszonegyedik helyen értünk célba, ami nem rossz. Persze, a top tízben szerettünk volna lenni, de a történtek ismeretében nem vagyok elégedetlen. Sõt, örülök, hogy itt vagyunk a célban” – mondta Szalay Balázs.

És akkor egy kis matek a végére: az Opel Dakar Team pilótája a 11. Dakar-raliján rajtolt el, ebbõl hétszer ért célba (ez rekord magyar viszonylatban) és hatszor Bunkoczi Lászlóval az oldalán. Statisztikai érdekesség, hogy a magyar páros lekopírozta a 2005-ös (még Afrikában rendezett) Dakar-rali utolsó napját, akkor is 15. helyen végzett, és akkor is 21. lett az összetettben, ami a legjobb eredménye.

pego2012.01.15 08:53:09
Hegymászó-világbajnok állta útjukat
Ilyen se volt még, hogy nem õk ásták el magukat, hanem valaki más, mégis részt kellett venniük az össznépi vesztegelésben. Az egyetlen menekülõ út ugyanis Isabelle Pattisier autóján keresztül vezetett volna – azt meg, ugye, már mégsem, és nem csak azért, mert a korábbi hegymászó világbajnok történetesen csinos hölgy.



A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs a 12. helyen haladt át az elsõ ellenõrzõ ponton, ami azt jelenti, hogy vagy húszat elõzött a szakasz elsõ részén. Ha csak megtartja ezt a pozíciót, már akkor elõrébb zárkózhatott volna az összetettben. Csakhogy…
"Sok dûne volt elõttünk és már sok is mögöttünk, amikor megérkeztünk az ominózus területre. Négy autó és három kamion ásott elõttünk, így nem tudtam azon a nyomon menni, amelyen szerettem volna. Háromszor mentem fel, háromszor tolattam le. A harmadiknál vártam Lacit, hogy jöjjön le a dûne tetejérõl, ahol szétnézett, merre kellene menni, amikor megérkezett Isabelle. Alighanem megijedt, hogy ott vagyunk, mert orral úgy beesett elõttünk egy lyukba, hogy képtelenség volt kiszedni. Mi meg se elõre, se hátra. Hátra nem lehetett, mert orral lefelé álltunk egy dombon, elõre meg csak rajta keresztül vezetett volna út” – mondta Szalay Balázs, aki ezek után navigátorával együtt azon volt (önös érdekbõl és lova giasságból is) segített kiásni a buggyt.

Beszálltak a játékba a helyi lakosok is, az egyik bõszen ráncigálta az autót, amelynek a végére már teljesen összetört a hátulja, de így is körülbelül egy órát tartott, mire kiszabadultak mindketten. Attól kezdve Szalayék úgy folytatták az útjukat, mint ha mi sem történt volna – egyszer sem ástak, egyszer sem volt gondjuk, végül a 38. pozícióban teljesítették a szakaszt, s a kérdéssel, ami ott motoszkált az agyukban: "Mi lett volna ha...?"

"Rettenetes érzés volt ott vesztegelni azzal a tudattal, hogy semmi gond az autóddal, simán mehetnél. Nem volt könnyû nap, mert egész nap bukdácsolt az ember a dûnéken, az úttalan utakon, de ennél sokkal jobban is szerepelhettünk volna az ominózus kaland nélkül – mondta Szalay, aki továbbra is a 20. az összetettben, de elõnye most már mindössze 2 perc 20 másodperc. Erre a felvetésre az Opel-pilóta annyit mondott: – Az utolsó napon is nyomjuk a gázt, hogy megt artsuk a helyünket.”
Így legyen!

pego2012.01.14 07:47:39
Elhordtak egy homokhegyet
A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs kisebb homokhegyet hordott el annak érdekében, hogy folytathassa a versenyt. A tizenegyedik Dakarján induló pilóta szerint a verseny egyik legnehezebb szakasza volt az Ariquepa és Nazca között. Sokan egyetértettek vele, ugyanis az élmezõnybõl is csak nagyon keveseknek nem kellett elõvenni a homokfutót és a lapátot…
„Ásásszakmailag sokat fejlõdtem, ez nem is kérdés. Ifjú koromban nem voltam képes ilyen rövid idõ alatt elhordani egy ekkora nagy homokhegyet” – mondta Bunkoczi László, miután a páros a 32. helyen célba ért.



De menjünk sorban!
A páros nagyon jól kezdte a szakaszt, amely néhány kilométer után a tengerparton vezetett végig – Szalay élvezte a tenger illatát, s hogy nagyon gyorsan lehetett autózni a homokban. Az egyetlen, ami aggodalomra késztette az olaj volt, ami csöpögött befelé az ablakon. Azt hitte a kormányszervó ment tönkre, de szerencsére nem, mert úgy nem tudtak volna végigmenni ezen a rettentõ nehéz szakaszon.

„A tengerpart után bementünk egy dobálós részre, ahol már dûnék is voltak bõven, elõttünk például rögtön ott ásott két kamion és két autó, úgyhogy nem tudtam a jó nyomon menni. El is akadtunk annak rendje és módja szerint, s bár odajött egy tucat perui, és lelkesen tolta a kocsit, azon kívül, hogy rendes dolog volt tõlük, annyit segített, mint halottnak a csók. Viszont a hideg víz, amit adtak, nagyon jólesett az ásás után” – mondta Szalay.

Az Opel Dakar Team párosa ezután lendületesen folytatta az útját, de me gint beért egy katlanba, ahol Kamazok és buggyk ástak. Szalayék is „elnéztek egy nyomot” (a kamionok addigra úgy szétjárták az utat, hogy a rossz is jónak tûnt), ennek megfelelõen beleugrottak a fentebb már említett homokhegybe.
„Alaposan megütöttem a jobb könyökömet, amikor orral beleálltunk a homokhegybe, de ez még a legkevesebb volt, mert utána félórás ásás következett – mondta Szalay. – Ma reggel pont azt mondtam Lacinak, hogy Afrikában, amikor már csak három nap volt hátra a versenybõl, már majdnem biztos volt, hogy célba érünk, itt meg… Itt meg imádkoztunk, hogy túléljük a mai napot, s most imádkozunk, hogy túléljük a holnapit. Várjuk nagyon a szervizcsapatot. A határon volt egy kis baj, nem tudtak rögtön átjönni, de késõ estére a hírek szerint ideérnek, ami azért is jó, mert odaütöttük az autó elejét és hátulját is. Emellett szeretném megköszönni Sebestyén Sanyinak, hogy másfél napra kölcsönadta a szervizcsapatát, ugyanis a fi úk nélkül nehezen tudtuk volna teljesíteni a mai napot.”
A nazcai tábor egyébként pont ugyanolyan, mint maga a szakasz volt – szeles, poros. Csak hogy a fiúk nehogy kiessenek a gyakorlatból…

Szombaton a verseny egyik legnehezebb szakasza vár a mezõnyre Nazca és Pisco között, amelyet a Szalay, Bunkoczi kettõs az összetett 20. helyrõl vár.

pego2012.01.13 11:18:13
Stresszes napon van túl a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs, ez azonban nem akadályozhatta meg abban, hogy megszerezze a 17. helyet és egyre elõrébb tornázza magát az összetettben.

A rendezõk az elsõ perui napra is tartogattak kihívást a mezõny számára - az Opel Dakar Team párosa extra feladatként azzal a tudattal állt oda a két részbõl álló, összesen 534 kilométernyi szelektív szakasz rajtjához, hogy tudta, nem számíthat a Darázsi Zsolt vezette versenykamionra. Ugyanis amint arról beszámoltunk, az MAN kuplungja tönkrement, a trió ott ragadt a dûnék között és még a szervizkamionnak is vissza kellett fordulnia, hogy kimenekítse, hiszen a mezõny elhagyta Chilét és Peruban folytatta a száguldást.

Így azután a csapatnak a Hungarian Dakar Team nyújtott segítõ kezet - elhoztak néhány pótalkatrészt Arequipába és a csapat egyik szerelõjét, Szabolcsi Palit, hogy legalább õ átnézhesse este az Opel Antarát, hiszen a mezõnyre további két pokoli szakasz vár a szóbeszéd szerint. (Jó hír, hogy a kamionok már úton vannak és péntekre remélhetõleg elérik a következõ tábort.)

De nézzük, mi történt a csütörtöki szakaszon!
"Vízválasztó nap volt a mai. Az elõzetesen kiadott útvonaltervben nem nagyon volt dûne, aztán csak elõkerültek valahonnan azok az óriási, nagyon puha homokhegyek. Amikor megláttuk, azonnal megálltam, hogy leengedjük a kerekeket. Hárman megelõztek, de õk utána ott ástak, amikor mi vígan elmentünk mellettük" - mondta Szalay, aki még azt is hozzátette, ezek után beértek egy mély homokos részre, ahol három Buggy ásott. Azokat szlalomozva kerülte ki a páros, az egyiktõl csak néhány centire volt, de a magyar pilóta tudta, ha elveszi a gázt, akkor jöhe t az ásás. Nem jött - szerencsére.
"A második szakasznak volt egy sziklás része, amelyen sokszor kétesélyes volt, hogy az autó leesik a szakadékba, vagy fent marad az úton. Laci a vége felé már nem is mondta, hogy balra menjünk vagy jobbra, hanem csak azt, hogy türelmesen, türelmesen, türelmesen. Igaz, volt alapunk az óvatosságra, mert a végén csak ráugrattunk egy köves dombra és eltörtük az egyik rugót. Összességében azonban elégedett vagyok a nappal, hiszen az volt a cél, hogy végigmenjünk, és végigmentünk. Persze, nem mondom, hogy nem volt stresszes..."

No igen, a Dakar már csak ilyen. Stresszes.

pego2012.01.12 08:34:15
A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs ott folytatta, ahol elõzõ nap abbahagyta – igaz, sokkal nehezebb út vezetett a szerdai 17. helyhez, mint a keddi tizennyolcadikhoz. Bár az is tény: senki sem ígérte, hogy a Dakar könnyû lesz.
Nem is az, sõt egyre nehezedik. A szerdai Iquique–Arica szakaszról a gyári pilóták közül is sokan azt mondták, a verseny eddigi legnehezebb szelektívje volt. Az Opel Dakar Team sem úszta meg kalandok nélkül.

„Sokan elakadtak ma – szögezte le Szalay a nap végén. – Egyikük állt valamelyik dûne tetején és integetett, hogy arra ne menjünk. Hát köszi, gondoltam, amikor már félig fent voltunk a domboldalban. Aztán felsétáltam, megnéztem, és magamban igazat adtam neki egy gödörben vesztegelt. Visszafordultunk, másfelé kerestük az irányt. Aztán volt, hogy valaki otthagyta a lapátját és a homokfutóját a dûne tetején, de õ maga már nem volt sehol, minket viszont irányváltásra kényszerített.”
Szóval kalandokban ezen a napon sem volt hiány, egy kis ásás is becsúszott, pontosabban nem is ásás, Szalayék csak felemelték az autót és lerakták a trepniket, aztán már mentek is tovább. Az igazi idõveszteséget nem ez jelentette, hanem a két defekt az utolsó tizenöt kilométeren.

„A dûnék után a leengedett kerekekkel mentünk tovább, ám kiértünk a köves szakaszra, ahol elõbb bal elsõ, majd jobb hátsó defektet kaptunk. Amíg kereket cseréltünk, jó néhán yan megelõztek, úgyhogy azt gondoltam, húszon kívül leszünk. Ehhez képest nagyon elégedett vagyok a tizenhetedik hellyel. S van még valami, ami biztos: holnap három pótkereket viszünk, nem akarok rizikózni” – mondta Szalay.
A csapat versenykamionjáról sajnos nem szolgálhatunk jó hírekkel: a Darázsi Zsolt, Hoffmann Péter, Vörös Ferenc trió magyar idõ szerint fél tizenkettõkor egy dûne tetején vesztegelt a szakasz felén alig túl. Az MAN-kamionban tönkrement a kuplung, lehetetlen volt megjavítani ott a helyszínen, úgyhogy a trió számára alighanem befejezõdött a verseny. Persze, halvány remény mindig van, de ez most tényleg nagyon halvány.

pego2012.01.11 08:37:25
Szalayék 18. helyen - kockázat nélkül
A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs az idei legjobb részeredményét érte el a Dakaron: a 18. helyen ért célba!

Pedig az Opel Dakar Team párosa nem is érezte gyorsnak a tempót - talán azért, mert a nap nagy részében nem tudta a saját tempóját autózni, hanem mindig valaki más mögött "bûvészkedett".

"A szakasz végén egy olyan magas homokhegyrõl jöttünk le, hogy pontocskáknak tûntek az aljában az autók, viszont a látvány minden pénzt megért, közvetlenül elõttünk mérhetetlen mennyiségû homok, arrébb meg az óceán. Fenséges volt. A hegy viszont meredek. Nem is léptem rá a gázpedálra, mégis száz kilométer per órás sebességgel száguldottunk lefelé. A végén egy kicsit izgultam is, mert 2.2-es keréknyomással mentünk végig és amikor leértünk a hegy aljába, még vissza kellett menni, mert az utolsó GPS-pont felfelé volt. Féltem, hogy elakadunk, mert kínlódott az autó, de végül megúsztuk" - mondta S zalay Balázs.
De ne szaladjunk ennyire elõre, nézzük mi történt a 339 kilométeres elsõ és a 89 kilométeres második szakaszon - és persze a kettõ között.

Reggel egy kamion mögött rajtoltak Szalayék, ami egyben azt is jelentette, hogy jó nagy porban autóztak. A szerpentinen vezetõ, köves, poros szakaszon 97. kilométerig kellett várni az elsõ elõzésre, addig 110 km/órával haladtak a behemót mögött, olyan helyeken is, ahol 150-160-nal tudtak volna egyébként. Miután nagy nehezen megelõzték a kamiont, nem sokkal késõbb utolérték az egyik Kamazt. Na azt már esélyük sem volt megelõzni. Csak akkor, amikor az a vége elõtt öt kilométerrel hibázott (kisodródott az egyik kanyarban), akkor viszont könyörtelenül elmentek mellette.
"Más kávéház elöl menni - mondta Szalay. - Sokkal kevesebb az ember elõtt a lassú jármû."
A magyar páros jónak ítélte meg a szakaszt, csakhogy nem sokkal késõbb hajmeresztõ élményben volt része. Másodikként ért oda, ahol Ales Loprais felborult az összekötõ, aszfaltos úton.

"Harminc kilométert tehettünk meg a százból a két szelektív között, amikor megláttuk a Tatrát az út mellett. Ales elaludhatott, mert a kamion átsodródott az út másik oldalára, és leesett a körülbelül öt méter mély letörésen. Az orrán fordult át. A fiúk nem néztek ki túl jól, így azután mi is megálltunk és mindenki más is megállt, hogy megnézze, mi van velük. A kamion elég rossz állapotban volt, kitört mind a két elsõ kereke, a versenyzõk viszont mindhárman éltek - bár közülük csak egy volt sértetlen, a másik kettõ eléggé törõdöttnek tûnt. Ettõl a látványtól azonnal kiröppent a fáradtság a szemembõl. Amikor megérkezett az elsõ doktor, továbbmentünk" - mondta Szalay, majd a navigátora, Bunkoczi gyorsan hozzátette: "Még én sem kummantottam, pedig mindig szoktam. De most tágra nyitott szemekkel ültem az autóban és a beállt nagy csöndben csak néztem magam elé" - jegyezte meg.

A második szakasz eleje gyors volt és lendületes, s azon kívül, hogy jó néhány motorost maga mögé utasított a kettõs, különösebb kaland már nem történt, leszámítva az izgalmas és gyönyörû finist, amint azt m ár fentebb említettük.
"Nem kockáztattunk, sõt, sokszor nem tudtunk a saját tempónkban autózni, úgyhogy nem éreztem gyorsnak a tempónkat. De nagyon örülök, hogy ilyen jó eredmény született a végén" - mondta Szalay.

pego2012.01.10 08:21:18
A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs a szenzációs 21. helyen végzett a Copiapó és Antofagasta közti szelektív szakaszon, amely gyors ritmusváltásokat igényelt a versenyzõktõl, ugyanis a homokos és köves szakaszok folyamatosan váltogatták egymást.



"Nagyon kemény hátulról indulni, mert majdnem az összes lassú autó és kamion elõttünk volt. Ráadásul az elsõ kétszáz kilométeren rettenetesen nehéz volt elõzni a por miatt, de azután szerencsére kitisztult a kép - mondta az Opel Antarával száguldó Szalay. - Miután a gyengébb versenyzõket leküzdöttük, már egy kicsit jobb volt a helyzet."

Maga a szakasz nagyon nehéz volt, a páros mindkét tagja alaposan elfáradt, hiszen nem elég, hogy folyamatosan tempót kellett váltani, azért a rendezõk sok-sok mély homokos talajt (fesh-fesh-t) is beiktattak a programba. "Gyorsan jöttünk, de végig szem elõtt tartottuk, hogy nehogy baja legyen az autónknak - adta meg Szalay a jó szereplés receptjét. - Vigyázni is kellett, mert a szakasz elsõ kétszázharminc és utolsó negyven kilométere borzasztóan köves volt, vagyis defektveszélyes. Az eredménnyel és a nappal összességében elégedett vagyok, ha nem lett volna elõttünk az a sok lomha jószág, akár még elõrébb is végezhettünk volna, mert végre volt egy jó napunk." Az Opel Dakar Team kettõse egyébként ezzel a remek szerepléssel a 35. helyre jött fel az összetettben.

A csapat kamionos triójának, a Darázsi Zsolt, Hoffmann Péter, Vörös Ferenc összeállítású egységnek is nagyon feküdt ez a fajta technikás, változatos pálya, mert bár a MAN-legénység az egy WPM-pont kihagyása miatt (az ötórás büntetés ellenére) majdnem az utolsó helyen indult. Ehhez képest a kamionos mezõny 27. helyén végzett.

pego2012.01.08 23:04:13
A Dakar-szünnapot megítélni nehéz ügy. Persze, jókor jön. Persze, várják a versenyzõk, hiszen hét napnyi száguldás után és ugyanennyi elõtt, szükség van egy kis szusszanásra. Csak hát utána egy kicsit még nehezebb újra lendületet venni.
Legalábbis a legtöbben így gondolják.

Technikai szempontból viszont nagyon nagy szükség volt erre a vasárnapi szünnapra, méghozzá azért, mert nemcsak a versenyzõk, a jármûvek is "elfáradtak" a gyötretésben, s muszáj volt õket egy kicsit helyrepofozni.



Úgyhogy amíg a versenyzõk Szalay Balázs és Bunkoczi László megpróbáltak egy kicsit pihenni, addig a szervizesek serényen dolgoztak (igaz, annyi engedményt azért õk is tettek, hogy nem hatkor, csak nyolckor ébredtek), hogy újjáépítsék az Opel Antarát, amely bizony megszenvedte az elmúlt napokat.
Fõleg a szombatit - ami az idei Dakar eddigi legnehezebb napja volt.
Szalay Balázs bement a városba, hogy szétnézzen egy kicsit ("A Dakar során a sivatagon és a hegyeken kívül nem sokat látunk, nem érintkezünk a helyi emberekkel, ezért szerettem volna megnézni, hogy miként élnek errefelé" - mondta a 11. sivatagi show-ján induló magyar versenyzõ), Bunkoczi László közben vásárolt egy vadonatúj, dakaros bõrdzsekit (Mire jó a Dakar-shop) és elkezdett dolgozni a hétfõi itinerrel.

A fiúk meg dolgoztak. Darázsi Zsoltnak egy kicsit hosszabb pihenõt engedélyezett a csapat, ugyanis a versenykamion pilótája nagyon nagy tettet hajtott végre éjszaka: itteni idõ szerint hajnali fél háromkor célba hozta a kamiont. Ami pedig nem volt könnyû, úgy éjfél tájban ugyanis a sportbírók azt tanácsolták, az utolsó húsz kilométernek, amely során hatalmas homokhegyek állták a mezõny útját, senki se vágjon neki éjszaka. Inkább várjanak hajnalig és világosban. Nos, Darázsi nem fogadta meg a tanácsot.

"Egy ideig együtt botorkáltunk a többiekkel, de azután magunkra maradtunk és saját nyomot követve mentünk a cél felé. Nem volt könnyû, mert az alkatrészektõl olyan nehéz a MAN, hogy nemigen akart felmenni a magaslatokra. A végén meg már azért is izgulni kellett - bár hatszázötven litert tankoltunk, hogy ki ne fogyjon az üzemanyag. Végül azt a megoldást választottuk, hogy a két tankból egybe folyattuk át a gázolajat, hogy ne lehessen gond. Nem volt, de azért maga a szakasz eléggé fárasztó volt" - mondta Darázsi.

A Sebestyén Sándor, Bognár József kettõs is célba ért, úgyhogy mindhárom magyar egység folytatja a száguldást a Dakar-rali más odik nagy menetében.


1 2